Karpacz, a világ egyik áldott része

- csak most az egyszer magyarul -
áldott, mert annak éltem meg nagyon. De az az igazság, hogy Isten áldó keze valahogy hihetetlen módon elér a Sionról mindenhova :) Hát, ha a Hermon harmatja is csillog Ninivéig, akkor miért ne? Szóval kicsit rám mosolygott az Isten és véletlenül pont dél-sziláziában voltam akkor.
még mindig nem tudom megfogalmazni miért szeretek ennyire utazni, de amint ott vagy, az uton, tankolás közben, kicsatolás, visszacsatolás, városok, autópálya, fák és épületek minnek el melletted és lehet, szabad hallgatni, csak gondolkodni, nem beszélni. Semmit sem beszélni... És nem, nem csak ezért szeretek utazni. de hogy miért pontosan az még az 'arrematos' -> kimondhatatlan kategória, és ha elég igazi, akkor az is marad.
Nem is tudtam, hogy németül is tudok beszélni, ez is kiderült a végére. És tudom, hogy kell mondani azt, hogy 'szeretlek' lengyelül. De ez is tabu szó. Már csak azért is, mert ha tudnám, mit jelent, akkor mondhatnám igazán, így nem sokat jelent. Sőt veszít a jelentéséből. Azt hiszem a szavak kisebbednek (létezik ilyen szó?), ha kimondjuk őket. De nem bírnánk túlélni nélkülük. Vagy egy szó csak akkor nem ront, ha jónak, jókor, jó módon mondják? Akkor én ezt még nem értem ezzel a kecses szóval kapcsolatosan, amit már 12 élő nyelven tudok? ez már nem cuki, ez ciki :D
A legjobb dolgot tanultam meg ezen a hétvégén: le szabad, sőt le kell esni. Síelés ezért egy remek sport. Ha az ember bizonytalan vagy elveszítette az egyensúlyát, vagy már nem bírja irányítani magát, vagy egyszerűen fáradt, akkor leeshet. Hát ez evangélium!!! Csak tudni kell, hogy mindig oldalra kell dőlni, és úgy nem is fáj. Kicsit nehéz újra lábra állni, de nem lehetetlen, és olyan jó érzés ott lenn lenni. Szabad. De persze azt is tudni kell, hogy viszont amikor nagyon nagyon élvezed a sebesen bevett kanyarokat, akkor nem érdemes félni, mert az meginogtat és akkor már megint le kell esni. Lényeg csak annyi, hogy az ember bármikor leeshet, ha akar, de nem szükségszerűen :)
Hát nem ugyanaz a lüktetése a fő dolgoknak? Mintha két embernek együtt dobogna a szíve. A lengyel Istentiszteleten együtt mondtuk az Apostoli Hitvallást. Mi magyarul. Az 'ámen' egyszerre volt. A záró imán több ország emberkéi mondtuk egyszerre a Miatyánkot. Volt benne lengyel, német, magyar. Én románul mondtam most az egyszer. Jó volt.
Soha nem volt ilyen kevés lelkiismeret furdalásom ilyen sok kaja miatt :)
Igen, a többi része ismét arrematos... kegyelem kell hozzá, hogy az ember átélje és kegyelem, hogy továbbadja :) de nem biztos, hogy szavakban kell.
áldás!