de atat umblat, cautat, visat, incercat, iubit...ba nu, de asta ultima nu.si totusi restu e un pic prea mult deja...
but...
it's a sin to be tired :)
marți, 29 martie 2011
vineri, 18 martie 2011
I >heart< fridays
quiet mornings when I can still wake up early but do nothing
drink my coffee with milk and vanilla while cheking my mail
listening to Diana Krall and thinking about last night. and today. and the things I'll do and those I wont :D
looking out through the window and remembering the love of God
and just this. nothing else.
do we need more?
drink my coffee with milk and vanilla while cheking my mail
listening to Diana Krall and thinking about last night. and today. and the things I'll do and those I wont :D
looking out through the window and remembering the love of God
and just this. nothing else.
do we need more?
miercuri, 16 martie 2011
Karpacz, a világ egyik áldott része
- csak most az egyszer magyarul -
áldott, mert annak éltem meg nagyon. De az az igazság, hogy Isten áldó keze valahogy hihetetlen módon elér a Sionról mindenhova :) Hát, ha a Hermon harmatja is csillog Ninivéig, akkor miért ne? Szóval kicsit rám mosolygott az Isten és véletlenül pont dél-sziláziában voltam akkor.
még mindig nem tudom megfogalmazni miért szeretek ennyire utazni, de amint ott vagy, az uton, tankolás közben, kicsatolás, visszacsatolás, városok, autópálya, fák és épületek minnek el melletted és lehet, szabad hallgatni, csak gondolkodni, nem beszélni. Semmit sem beszélni... És nem, nem csak ezért szeretek utazni. de hogy miért pontosan az még az 'arrematos' -> kimondhatatlan kategória, és ha elég igazi, akkor az is marad.
Nem is tudtam, hogy németül is tudok beszélni, ez is kiderült a végére. És tudom, hogy kell mondani azt, hogy 'szeretlek' lengyelül. De ez is tabu szó. Már csak azért is, mert ha tudnám, mit jelent, akkor mondhatnám igazán, így nem sokat jelent. Sőt veszít a jelentéséből. Azt hiszem a szavak kisebbednek (létezik ilyen szó?), ha kimondjuk őket. De nem bírnánk túlélni nélkülük. Vagy egy szó csak akkor nem ront, ha jónak, jókor, jó módon mondják? Akkor én ezt még nem értem ezzel a kecses szóval kapcsolatosan, amit már 12 élő nyelven tudok? ez már nem cuki, ez ciki :D
A legjobb dolgot tanultam meg ezen a hétvégén: le szabad, sőt le kell esni. Síelés ezért egy remek sport. Ha az ember bizonytalan vagy elveszítette az egyensúlyát, vagy már nem bírja irányítani magát, vagy egyszerűen fáradt, akkor leeshet. Hát ez evangélium!!! Csak tudni kell, hogy mindig oldalra kell dőlni, és úgy nem is fáj. Kicsit nehéz újra lábra állni, de nem lehetetlen, és olyan jó érzés ott lenn lenni. Szabad. De persze azt is tudni kell, hogy viszont amikor nagyon nagyon élvezed a sebesen bevett kanyarokat, akkor nem érdemes félni, mert az meginogtat és akkor már megint le kell esni. Lényeg csak annyi, hogy az ember bármikor leeshet, ha akar, de nem szükségszerűen :)
Hát nem ugyanaz a lüktetése a fő dolgoknak? Mintha két embernek együtt dobogna a szíve. A lengyel Istentiszteleten együtt mondtuk az Apostoli Hitvallást. Mi magyarul. Az 'ámen' egyszerre volt. A záró imán több ország emberkéi mondtuk egyszerre a Miatyánkot. Volt benne lengyel, német, magyar. Én románul mondtam most az egyszer. Jó volt.
Soha nem volt ilyen kevés lelkiismeret furdalásom ilyen sok kaja miatt :)
Igen, a többi része ismét arrematos... kegyelem kell hozzá, hogy az ember átélje és kegyelem, hogy továbbadja :) de nem biztos, hogy szavakban kell.
áldás!
áldott, mert annak éltem meg nagyon. De az az igazság, hogy Isten áldó keze valahogy hihetetlen módon elér a Sionról mindenhova :) Hát, ha a Hermon harmatja is csillog Ninivéig, akkor miért ne? Szóval kicsit rám mosolygott az Isten és véletlenül pont dél-sziláziában voltam akkor.
még mindig nem tudom megfogalmazni miért szeretek ennyire utazni, de amint ott vagy, az uton, tankolás közben, kicsatolás, visszacsatolás, városok, autópálya, fák és épületek minnek el melletted és lehet, szabad hallgatni, csak gondolkodni, nem beszélni. Semmit sem beszélni... És nem, nem csak ezért szeretek utazni. de hogy miért pontosan az még az 'arrematos' -> kimondhatatlan kategória, és ha elég igazi, akkor az is marad.
Nem is tudtam, hogy németül is tudok beszélni, ez is kiderült a végére. És tudom, hogy kell mondani azt, hogy 'szeretlek' lengyelül. De ez is tabu szó. Már csak azért is, mert ha tudnám, mit jelent, akkor mondhatnám igazán, így nem sokat jelent. Sőt veszít a jelentéséből. Azt hiszem a szavak kisebbednek (létezik ilyen szó?), ha kimondjuk őket. De nem bírnánk túlélni nélkülük. Vagy egy szó csak akkor nem ront, ha jónak, jókor, jó módon mondják? Akkor én ezt még nem értem ezzel a kecses szóval kapcsolatosan, amit már 12 élő nyelven tudok? ez már nem cuki, ez ciki :D
A legjobb dolgot tanultam meg ezen a hétvégén: le szabad, sőt le kell esni. Síelés ezért egy remek sport. Ha az ember bizonytalan vagy elveszítette az egyensúlyát, vagy már nem bírja irányítani magát, vagy egyszerűen fáradt, akkor leeshet. Hát ez evangélium!!! Csak tudni kell, hogy mindig oldalra kell dőlni, és úgy nem is fáj. Kicsit nehéz újra lábra állni, de nem lehetetlen, és olyan jó érzés ott lenn lenni. Szabad. De persze azt is tudni kell, hogy viszont amikor nagyon nagyon élvezed a sebesen bevett kanyarokat, akkor nem érdemes félni, mert az meginogtat és akkor már megint le kell esni. Lényeg csak annyi, hogy az ember bármikor leeshet, ha akar, de nem szükségszerűen :)
Hát nem ugyanaz a lüktetése a fő dolgoknak? Mintha két embernek együtt dobogna a szíve. A lengyel Istentiszteleten együtt mondtuk az Apostoli Hitvallást. Mi magyarul. Az 'ámen' egyszerre volt. A záró imán több ország emberkéi mondtuk egyszerre a Miatyánkot. Volt benne lengyel, német, magyar. Én románul mondtam most az egyszer. Jó volt.
Soha nem volt ilyen kevés lelkiismeret furdalásom ilyen sok kaja miatt :)
Igen, a többi része ismét arrematos... kegyelem kell hozzá, hogy az ember átélje és kegyelem, hogy továbbadja :) de nem biztos, hogy szavakban kell.
áldás!
luni, 7 martie 2011
memoirs of my travel...
J’ecoute de musique francaise en voyant de Brasov a Budapest. J’en l’aime.
Another three days have passed, and another tousands of thoghts have crossed my mind. I just feel gratefull to have this time for myself, to recolect and put the things to their places. On this voyage of my life I always find myself int he lifes and feelings of others. And that’s the best part of it.
12 hours – enough time for lots of things. To listen and to try to respond, or just to listen , and just pray inside, God, how many sad people on this earth! I wish I could do something!
We arrived, three pairs of crying eyes and huging arms are waiting for me. Lots of smiles, fatigue and some kind of bulversed state of mind… I’m home. I enter the house, I take a look of every room and then I stop at my room. It is just beautiful. My bed, my books, my decoration are all just the way I left them a few months ago. I’m really home.
I love my best friend! She’s the most beautiful gift of God! And not just for me, for him too. It was a piece of heaven that coffee break with you, the cigars we smoke together and the shared pizza. Your friendship means the world for me. Multumesc ca existi, draga mea! Abia astept data viitoare. love.
Norah Jones, driving back home, words and more words, just to split out the thought that keep floating inside. Prayers, I know He will listen to. Oui, je suis si heureuse alors pourqoui le nuit je pleure… I wish I could mention the person I was thinking about mostly. But somehow it’s hard to speak about him, even in front of God.
and the music keeps playing:
„Tu est le jamais de mon toujuours, tu est mon amour, tu est mon amour … :)"
Another three days have passed, and another tousands of thoghts have crossed my mind. I just feel gratefull to have this time for myself, to recolect and put the things to their places. On this voyage of my life I always find myself int he lifes and feelings of others. And that’s the best part of it.
12 hours – enough time for lots of things. To listen and to try to respond, or just to listen , and just pray inside, God, how many sad people on this earth! I wish I could do something!
We arrived, three pairs of crying eyes and huging arms are waiting for me. Lots of smiles, fatigue and some kind of bulversed state of mind… I’m home. I enter the house, I take a look of every room and then I stop at my room. It is just beautiful. My bed, my books, my decoration are all just the way I left them a few months ago. I’m really home.
I love my best friend! She’s the most beautiful gift of God! And not just for me, for him too. It was a piece of heaven that coffee break with you, the cigars we smoke together and the shared pizza. Your friendship means the world for me. Multumesc ca existi, draga mea! Abia astept data viitoare. love.
Norah Jones, driving back home, words and more words, just to split out the thought that keep floating inside. Prayers, I know He will listen to. Oui, je suis si heureuse alors pourqoui le nuit je pleure… I wish I could mention the person I was thinking about mostly. But somehow it’s hard to speak about him, even in front of God.
and the music keeps playing:
„Tu est le jamais de mon toujuours, tu est mon amour, tu est mon amour … :)"
marți, 1 martie 2011
spovedanie
forgive me Father, for I have sinned...
am inchis ochii, am adormit, am inceput sa ignor, am uitat.
nu am vorbit despre PACAT, nici despre Iisus.
am uitat esentialul. omul e pacatos din fire, si doar Iisus il poate scoate din starea asta. Am uitat sa zic asta. Am uitat esentialul.
am adormit, si nu m-am mai putut trezi. Am visat frumoase si urate, dar am uitat de realitate. Doar ca in somn nu exista RELATIE. Nu exista iubire. Pentru ca iubirea e relatie. Am uitat de relatia mea cu Dumnezeu. Am uitat ca ma iubeste. Am uitat sa-L iubesc.
am inceput sa cred in cosmar. Am crezut ca este realitate. Si nu am mai facut diferenta intre cosmarul Subconstientului si lumina Soarelui. Nu mi-am mai dat seama cand e zi si cand e noapte, si mai ales care e diferenta. Incetul cu incetul razele soarelui au inceput sa ma urmareasca cu cutite in cosmar. Acum mi-e frica sa deschid ochii. Ce se intampla daca razele chiar sunt cutite? Am uitat sa fac diferenta intre frica de cutit si dorul de soare, si am inceput sa-mi acopar ochii de soare, apoi sa port voal, apoi fular, apoi sapca si geaca si cizme si manusi in miez de vara. Oare ce se intampla daca imi dau jos toate astea? Va incepe cumva Soarele sa arunce cu cutite in mine? Oare de astea exista razele?
Am uitat sa fac diferenta, am uitat sa tin legatura.
Fear can stop you loving, love can stop your fears...
Imi pare rau ca am presupus un lucru atat de rau despre Raza, si am ales singura sa mor de frig. Dar nu mai vreau frig, vreau cald, vreau sa ma scald iar in razele Iubirii Tale. As vrea sa ma dezbrac, sa fiu cu totul goala in fata Ta, fara sa-mi fie frica sau rusine. Incerc incetul cu incetul sa imi dau jos hainele. Vezi asta? Privesti asta cu drag? Ma ajuti? Vrei te rog, sa ma primesti iar in caldura razelor Tale?
multumesc
slava Tie Doamne!
Amin
am inchis ochii, am adormit, am inceput sa ignor, am uitat.
nu am vorbit despre PACAT, nici despre Iisus.
am uitat esentialul. omul e pacatos din fire, si doar Iisus il poate scoate din starea asta. Am uitat sa zic asta. Am uitat esentialul.
am adormit, si nu m-am mai putut trezi. Am visat frumoase si urate, dar am uitat de realitate. Doar ca in somn nu exista RELATIE. Nu exista iubire. Pentru ca iubirea e relatie. Am uitat de relatia mea cu Dumnezeu. Am uitat ca ma iubeste. Am uitat sa-L iubesc.
am inceput sa cred in cosmar. Am crezut ca este realitate. Si nu am mai facut diferenta intre cosmarul Subconstientului si lumina Soarelui. Nu mi-am mai dat seama cand e zi si cand e noapte, si mai ales care e diferenta. Incetul cu incetul razele soarelui au inceput sa ma urmareasca cu cutite in cosmar. Acum mi-e frica sa deschid ochii. Ce se intampla daca razele chiar sunt cutite? Am uitat sa fac diferenta intre frica de cutit si dorul de soare, si am inceput sa-mi acopar ochii de soare, apoi sa port voal, apoi fular, apoi sapca si geaca si cizme si manusi in miez de vara. Oare ce se intampla daca imi dau jos toate astea? Va incepe cumva Soarele sa arunce cu cutite in mine? Oare de astea exista razele?
Am uitat sa fac diferenta, am uitat sa tin legatura.
Fear can stop you loving, love can stop your fears...
Imi pare rau ca am presupus un lucru atat de rau despre Raza, si am ales singura sa mor de frig. Dar nu mai vreau frig, vreau cald, vreau sa ma scald iar in razele Iubirii Tale. As vrea sa ma dezbrac, sa fiu cu totul goala in fata Ta, fara sa-mi fie frica sau rusine. Incerc incetul cu incetul sa imi dau jos hainele. Vezi asta? Privesti asta cu drag? Ma ajuti? Vrei te rog, sa ma primesti iar in caldura razelor Tale?
multumesc
slava Tie Doamne!
Amin
Abonați-vă la:
Postări (Atom)