travel thrgough...

despre toate sentimentele, durerile, trairile, bataile de inima si zambetele fortate imi doresc sa nu mai scriu, nici sa vorbesc.

...imi doresc sa pot plange despre ele.

frica

something I can't get rid of. Nu ma lasa sa am o clipa de fericire. Ma tine legata. Nu ma lasa sa iubesc, de fapt nu ma lasa sa ma las iubita. Sunt catuse de care nu pot dormi bine si daca ma trezesc imi doresc sa nu ma fi trezit deloc azi.
Da, frica nu m-a lasat sa iubesc ani la rand; frica de a fi odata cu adevarat iubita. Dar de data asta sunt gata sa incetinesc pasii cu care alerg departe de iubire, sa ma opresc din alergat, sa ma intorc si sa incep sa privesc Frica in ochi. Sa-mi spuna ce are cu mine, de ce ma terorizeaza. Si ii voi zice sa faca bine si sa ma lase in pace. Vreau sa iubesc. Stiu sa iubesc.
De data asta nu va trimfa!
Amin

o zi ca oricare alta...

m-am trezit... *greu ca intotdeauna
azi era ziua care incepe cu o slujba de dimineata *in sfarsit
am facut un dus + tot ritualul de dimineata *pe fuga ca intotdeauna
ma imbracam, tocmai legam o funda bluzei mele cand privind in oglinda am recunoscut. M-am recunoscut. Cumva purtam aceeasi bluza si aceiasi pantaloni ca exact acum exact in aceea zi cand ma pregateam sa incep ziua cu o slujba.
MI-am adus aminte... Atunci ma simteam vinovata ca merg sa cant la o slujba un pic mahmura. Parea mahmureala... Cum nu cunosteam starea, banuiam ca era de la acele cateva beri din seara dinainte. Nu stiam ca mahmureala se manifesta si la nivelul burtii, si doare in halul asta, chiar nici nu ma doare capul, doar burta...ciudat. Ma rog, nu stiu, trebuia sa avem tot felul de experiente in viata.
Imi aduc aminte exact ce trebuia sa cant atunci la slujba. Ce frumos a fost!
da, imi aduc aminte ca nu prea am fost in stare sa ma dezbrac singura de hainele alea
peste cateva zile stateam culcata pe un pat de spital asteptand o operatie despre care nu stiam ca va insemna in viata mea, si infruntam (nu singura) tot de ce imi era mai frica. Stiam ca poate nu voi putea fi femeie in sensul adevarat al cuvantului. Stiam ca poate raman cu un gol imens in suflet si in trup si stiam despre mine ca nu voi putea cauta niciodata un barbat stiind ca eu nu pot fi femeie deplina.
Da, ma priveam in oglinda. Sunt frumoasa. Si sanatoasa. Imi stau bine hainele astea. Ca un zambet de la Dumnezeu a venit aceeasi melodie pe care am cantat-o acum un an la slujba :)
Mai traiesc. Si in curand ma voi intalni ca barbatul de care ma indragostesc pe zi ce trece tot mai mult.
Exista vieti care sunt presus de multumiri.
Cum ar fi a mea...

feelings all in a bottle

incerc sa raman.
adica doar sa raman unde sunt, cum sunt, fara sa joc impotriva mea, fara sa incerc sa cred ca pot intelege, fara sa incerc sa gasesc semnificatii...fara sa incerc sa intru in capul lui :)
calm. o chestie nu prea practicata de mine... ar trebui sa invat
ma simt ciudat.
ma simt trista.
ma simt indagostita...cred.
de asta ma simt ciudat si trista.
n-ar trebui... stiu. but it's just the way I'm made :)
"And I am a weapon of massive consumption
And its not my fault it’s how I’m programmed to function
I’ll look at the sun and I’ll look in the mirror
I’m on the right track yeah we're on to a winner

I don’t know what’s right and what’s real anymore
I don’t know how I’m meant to feel anymore
When do you think it will all become clear?
‘Cause I’m being taken over by the fear"

...love me please!

cateodata obosita...

de atat umblat, cautat, visat, incercat, iubit...ba nu, de asta ultima nu.si totusi restu e un pic prea mult deja...

but...
it's a sin to be tired :)

I >heart< fridays

quiet mornings when I can still wake up early but do nothing
drink my coffee with milk and vanilla while cheking my mail
listening to Diana Krall and thinking about last night. and today. and the things I'll do and those I wont :D
looking out through the window and remembering the love of God
and just this. nothing else.
do we need more?

Karpacz, a világ egyik áldott része

- csak most az egyszer magyarul -
áldott, mert annak éltem meg nagyon. De az az igazság, hogy Isten áldó keze valahogy hihetetlen módon elér a Sionról mindenhova :) Hát, ha a Hermon harmatja is csillog Ninivéig, akkor miért ne? Szóval kicsit rám mosolygott az Isten és véletlenül pont dél-sziláziában voltam akkor.
még mindig nem tudom megfogalmazni miért szeretek ennyire utazni, de amint ott vagy, az uton, tankolás közben, kicsatolás, visszacsatolás, városok, autópálya, fák és épületek minnek el melletted és lehet, szabad hallgatni, csak gondolkodni, nem beszélni. Semmit sem beszélni... És nem, nem csak ezért szeretek utazni. de hogy miért pontosan az még az 'arrematos' -> kimondhatatlan kategória, és ha elég igazi, akkor az is marad.
Nem is tudtam, hogy németül is tudok beszélni, ez is kiderült a végére. És tudom, hogy kell mondani azt, hogy 'szeretlek' lengyelül. De ez is tabu szó. Már csak azért is, mert ha tudnám, mit jelent, akkor mondhatnám igazán, így nem sokat jelent. Sőt veszít a jelentéséből. Azt hiszem a szavak kisebbednek (létezik ilyen szó?), ha kimondjuk őket. De nem bírnánk túlélni nélkülük. Vagy egy szó csak akkor nem ront, ha jónak, jókor, jó módon mondják? Akkor én ezt még nem értem ezzel a kecses szóval kapcsolatosan, amit már 12 élő nyelven tudok? ez már nem cuki, ez ciki :D
A legjobb dolgot tanultam meg ezen a hétvégén: le szabad, sőt le kell esni. Síelés ezért egy remek sport. Ha az ember bizonytalan vagy elveszítette az egyensúlyát, vagy már nem bírja irányítani magát, vagy egyszerűen fáradt, akkor leeshet. Hát ez evangélium!!! Csak tudni kell, hogy mindig oldalra kell dőlni, és úgy nem is fáj. Kicsit nehéz újra lábra állni, de nem lehetetlen, és olyan jó érzés ott lenn lenni. Szabad. De persze azt is tudni kell, hogy viszont amikor nagyon nagyon élvezed a sebesen bevett kanyarokat, akkor nem érdemes félni, mert az meginogtat és akkor már megint le kell esni. Lényeg csak annyi, hogy az ember bármikor leeshet, ha akar, de nem szükségszerűen :)
Hát nem ugyanaz a lüktetése a fő dolgoknak? Mintha két embernek együtt dobogna a szíve. A lengyel Istentiszteleten együtt mondtuk az Apostoli Hitvallást. Mi magyarul. Az 'ámen' egyszerre volt. A záró imán több ország emberkéi mondtuk egyszerre a Miatyánkot. Volt benne lengyel, német, magyar. Én románul mondtam most az egyszer. Jó volt.
Soha nem volt ilyen kevés lelkiismeret furdalásom ilyen sok kaja miatt :)
Igen, a többi része ismét arrematos... kegyelem kell hozzá, hogy az ember átélje és kegyelem, hogy továbbadja :) de nem biztos, hogy szavakban kell.
áldás!